Dohány – Wesselényi sarok

A telek eredetileg az Országút (Landstrasse) vonalán feküdt. A tizenkilencedik század közepén készült fényképek tanúsága szerint a telken egy kétszintes, timpanos épület állt, még akkor is (1859), amikor mellette felépült a Dohány utcai zsinagóga. 1860-ban ebben az épületben született meg Theodor Herzl, a politikai cionizmus meteremtője. A terület a millenniumi városfejlesztésnek köszönhetően vált közterületté, amikor a Wesselényi utca meghisszabbítása (a Síp utca és a körút között) érdekében lebontották a házat.

Az utcavonal és a zsinagóga közötti rész sokáig üres telek maradt, csak 1931-ben készült el rajta a Pesti Izraelita Hitközség kultúrháza (ma: Zsidó Múzeum), és a Hősök zsinagógája, valamint a kettő közötti park. Az egész területet árkádsorral vették körül, hogy a zsidó közösségi terek nyitottak és átláthatóak legyenek. Az árkádokra a felebaráti szeretetről és a másik megbecsüléséről szóló bibliai idézeteket is terveztek, de ez végül nem valósult meg.

A második világháború végén az épületegyüttes és a kert a budapesti gettó része lett, ahol több tízezer ember zsúfolódott össze embertelen körülmények között. A gettó felszabadításakor megfagyott, éhenhalt, az ostrom és a nyilasok brutalitása következtében elpusztult zsidók ezreinek holttestét találták az utcákon. Közülük kétezer kettőszáz nyolcvanegyet itt, a kertben temettek el.
A vízmedencés park sírkertté, egy embertelen korszak mementójává vált.

A temetésekről készült jegyzőkönyv levéltárunkban van, a benne található beveket adatbázisba rögzítettük, és közzétettük az interneten a www.dohanykert.hu oldalon.