Akácfa utca 32.
A Kertész utca 32–es számú házat 1894–ben építtette a Pesti Izraelita Hitközség, hogy otthon biztosítson a a Fővárosi Szegény Gyermekkert Egyesületnek. Az 1879–ben alapított jótékonységi egyesület árvagyermekek oktatását vállalta.
Az épület érdekessége, hogy kapualjában állították fel Magyarország első olyan köztéri szobrát, melyet nőnek emeltek (leszámítva persze a szenteket és a királynőket).
Az első nő akinek Budapesten szobrot állítottak, a Pesti Izraelita Nőegylet egyik első elnöknője, Bischitz Dávidné Fischer Johanna (1829–1898) volt. 1873–tól haláláig állt az egylet élén, mely ebben az időben építette ki rendkívül korszerű szociális ellátórendszerét, melyet mintaértékűnek tekintettek a korszakban. Az intézmények egy része (anyaotthon, népkonyha) nem–zsidók előtt is nyitva állt. A Bosznia megszállásánál megsebesült katonák ápolásáért 1879-ben Ferenc József császár koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, és nemességet adományozott neki és családjának. Szobrát a Fővárosi Szegény Gyermekkert Egylet Akácfa u. 32-ben található épületének kapualjának jobboldali fülkéjében avatták fel 1889 december 1–én, melyről a Vasárnapi Újság is beszámolt, fényképen is bemutatva a büsztöt. A korabeli tudósítások szerint a nőegylet elnökasszonyának kilenc évvel későbbi temetésén annyian voltak, mint előtte csak Kossuthén, s az egész város siratta.
A kapualjból eltűnt szobor jelenleg a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében van.
(további info: http://www.szoborlap.hu/9787_bischitz_davidne_mellszobra_budapest_rona_jozsef_1889.html
Dob utca 22.
A Dob utca – Holló utca sarkán álló házban az ezredforduló után a cukrászda mellett zsidó kulturális szervezetek is megjelentek. Az épület Holló utcai bejáratán keresztül közelíthető meg az a lakás, melyet több szervezet bérel együtt. Itt van a székhelye a Haver Alapítványnak, mely informális oktatási programjaival a zsidókról alkotott előítéletek eloszlatásán dolgozik, és a Limmud Magyarország Alapítványnak, mely zsidó tanulási lehetőségeket kínál. A Gólem Színház egyike a budapesti zsidó alternatív színházaknak.
Dob utca 46/b.
A Dob utca és az István tér sarkán már az 1820–as években állt lakóépület. Ez a terület sem a főváros egyesítésekor (1873), sem pedig a Millenniumi város–fejlesztés során nem változott. Annál nagyobb változásokat eredményezett a harmincas évek - egyébként jobbára papíron maradt - városátalakító lendülete. Az eredeti tervek szerint egy sugárutat építettek volna nagyjából az Andrássy úttal párhuzamosan, a Király utca elejétől a Városligetig. A terv megvalósításához lebontották a pesti zsidónegyed kialakulásában oly fontos szerepet játszó Orczy házat, s felépítették a sugárút kezdetét jelző hatalmas, vörös kapura emlékeztető épületet a mai Madách téren.
Érettségi után szóba került otthon, mi legyen belőlem. Ez már egyszer, emlékszem, hétéves koromban is felvetődött. Akkoriban volt az apám a Póla kávéház tulajdonosa, és én, ha lehetett, ott lógtam az üzletben, és figyeltem a dobos játékát. Otthon is mindig utánoztam, és két fapálcával játszottam a falon meg az asztalon. Érzékem volt hozzá. Egy nap vendégeink voltak a kávéházban. Apám produkálni akart, szólt, hogy ugorjak be a dobos helyére. Több se kellett nekem. Mintha csak erre vártam volna, leültem a dob mellé, és mindenki ámulatára csodásan vertem a taktust. Hogy tapsoltak, barátom! „Csodagyerek” – mondták a kávéházban. „Tényleg tehetséges – jegyezte meg apám vendége, egy bélyegkereskedő. – Taníttatni kellene.” Felbátorodtam. „Anyuka, apuka, én dobos szeretnék lenni…” Anyám összecsapta a kezét. „Ne beszélj bolondokat, Bubi!” De én nem engedtem, és újra a pódium felé indultam. Apa megfogott. „Dobos akarok lenni, dobos leszek!” – kiabáltam, erre kihurcolt az illemhelyre, és megpofozott, és közben azt kiabálta: „Majd adok én neked dobolást, te taknyos!” Még másnap ebédnél is erről folyt a szó. Elhatározták, hogy felfogadnak mellém egy hegedűtanárt. „Nem akarok hegedülni” – nyafogtam, de apám eldöntötte a vitát. „Az is muzsika” – mondta. De ezt ne írd fel, úgyse érdekes.
Négy évig nyúztak avval a hegedűvel. Szörnyen utáltam, mert klasszikusokat kellett játszanom, én pedig csak a dzsesszt szeretem. Szeretem? Ez gyenge kifejezés. Abban élem ki magam, a lelkem megoldódik tőle, szárnyakat kap… (folytatása itt)
'
Dohány – Wesselényi sarok
A telek eredetileg az Országút (Landstrasse) vonalán feküdt. A tizenkilencedik század közepén készült fényképek tanúsága szerint a telken egy kétszintes, timpanos épület állt, még akkor is (1859), amikor mellette felépült a Dohány utcai zsinagóga. 1860-ban ebben az épületben született meg Theodor Herzl, a politikai cionizmus meteremtője. A terület a millenniumi városfejlesztésnek köszönhetően vált közterületté, amikor a Wesselényi utca meghisszabbítása (a Síp utca és a körút között) érdekében lebontották a házat.
A második világháború végén az épületegyüttes és a kert a budapesti gettó része lett, ahol több tízezer ember zsúfolódott össze embertelen körülmények között. A gettó felszabadításakor megfagyott, éhenhalt, az ostrom és a nyilasok brutalitása következtében elpusztult zsidók ezreinek holttestét találták az utcákon. Közülük kétezer kettőszáz nyolcvanegyet itt, a kertben temettek el.
A vízmedencés park sírkertté, egy embertelen korszak mementójává vált.
A temetésekről készült jegyzőkönyv levéltárunkban van, a benne található beveket adatbázisba rögzítettük, és közzétettük az interneten a www.dohanykert.hu oldalon.
Holló utca 4.
(Hild József (Pest, 1789 – Pest, 1867) magyar építész. A hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakja, a reformkori Pest arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszó építész. Építészi tevékenysége itáliai tanulmányútját követően, az 1820–as években lendült fel, de legjelentősebb művei az az 1838–as nagy pesti árvíz pusztításait követően épültek fel. A kor legtermékenyebb hazai mestere volt, egyedül Pesten megközelítően 900 tervre kapott engedélyt, és ezeknek tekintélyes része meg is valósult.)
Kazinczy utca 16.
Király utca 12.
Ebben az épületben élt Jakobovics Fülöp. Jakobovits Fülöp pesti orvos, az 1805–ben alapított Zsidókórház főorvosa egyike volt azoknak, akik a formálódó pesti közösség szellemi arculatát meghatározták. 1839–ben az ő kezdeményezte, hogy a zsidó közösség petícióval járuljon a magyar országgyűlés elé. Mozgalmának eredményeként az 1840–ben összzeülő országgyűlésen már felmerült a zsidók polgárosítására vonatkozó javaslat, igaz, ekkor még kevesen támogatták. Ugyanez az országgyűlés viszont elfogadta azt a nagy jelentőségű törvényt, aminek nyomán zsidók is bírhattak ingatlantulajdont – utat nyitva ezzel a modern polgári életben való még aktívabb részvételnek. Jakobovits részt vett a zsidó földművesek és iparosok képzésére és támogatására létrehozott egylet (Magyar Izraelita Kézmű és Földművelési Egyesület) létrehozásában, majd nyolc éven keresztül az elnöki tisztét is betöltötte. Az egyesület, – melyet Kossuth Lajos is támogatott ! – fontos szerepet játszott a zsidó közösség polgárosításában és a magyar nyelv elterjesztésében. Jakobovits Fülöp portréja jellegzetes asszimilált portré: viselete a korszak elegáns férfiviselete fehér mellénnyel és szalonkabáttal. A hagyományos zsidó viseletben elképzelhetetlen fekete csokornyakkendőt visel, ugyanakkor fejfedő nélkül. Jakobovits a Király utca elején, az egyik városi patikát is befogadó Gömöry házban (Király utca 12.) élt, egyebek mellett Brill Sámuel Löw pesti rabbi szomszédságában.
A patika tulajdonjoga 1853-ban lett Török Józsefé, akinek utódai működtették a Török Gyógyszeráru Nagykereskedés Rt-t. A 19-20. század fordulóján szinte minden lapban jelen voltak a Török patika hirdetései, a korszak divatos csodaszereit - fogyasztó, kebeldúsító stb. - hirdették.
A Török Patika belső tere 1900 körül.
A Király utca 12. az 1930-as években.
Király utca 27.
Király utca 52.
Klauzál utca 9.
Rumbach Sebestyén utca 10.
A Rumbach Sebestyén utca 10 helyén már a 19. század elején átjáróház állt. Ebben az épületben élt az utca névadója, Rumbach Sebestyén is 1806-1833 között.
A jelenleg látható háromemeletes épület 1871 körül épült, mely átjáróház volt a Károly körút 9 felé.
A Rumbach Sebestyén utca 10-ben lakó munkaképes férfiak listája. A ház földszintjén üzemelt a népszerű Stern vendéglő, amelyet a gettó idején népkonyhává alakítottak
A Károly körúti épület 1965-ben.
A Rumbach utcai épület napjainkban (Grego felv.)
Síp utca 10.
A Dohány utcai zsinagóga melletti telket Kassowitz Hirsch Jakab bornagykereskedő – a zsinagóga építési bizottságának legmorcosabb tagja – már 1836–ban megvásárolta, de csak azt követően írathatta a nevére, hogy az 1840–es törvény lehetővé tette a zsidók ingatlanbirtoklását. Ezt követően építtette fel rá háromszintes U alakú lakóházát. A telek végében álló másik, Síp u. 10–re nyíló telkén 1866–ban építhette fel ugyanez a család a kétemeletes lakóházat, melyet idővel összenyitottak a Dohány utcai telekkel, hosszú átjáróházat alakítva ki ezáltal.
A Síp utcai épület építésze Wechselmann Ignác volt, aki a Dohány utcai zsinagóga építkezésén a bécsi Förster cég képviseletében az építésvezető szerepét töltötte be. A zsinagóga felavatását követően, 1863–ban Wechselmann egyetlen zsidóként tagja lett a pesti építő céhnek is. A századfordulóra meggazdagodott és feleségével, Neuschloss Zsófiával közösen tett alapítványt a Vakok Intézetének megalapítására. A Vakok Intézete az akkori város szélén, a Mexikói úton épült fel, tervezője Lajta Béla volt.
1910–ben Tolnai Simon a szomszédos épületben nyomdát is alapított, ahol a sikeres lap mellett a lexikont, a világtörténelmet, és a Tolnai regénytár köteteit is nyomtatta. A zsidótörvények alapján Tolnai Simon vállalkozását 1941–ben elvették, majd 1944–ben őt magát családjával együtt Mauthausenbe deportálták és megölték. A háború után a kiadó és a nyomda Tolnai Simon életben maradt fiáé, Tolnai Lajosé lett. A Tolnai Világlapja az új rendszerben Dolgozók Világlapja néven jelent meg, 1946 és 1951 között. A kiadót és a nyomdát 1950–ben államosították és a szintén átszervezett Egyetemi Nyomdát költöztették a dohány utcai épületbe.
Király utca 50.
A Sirályról a létrehozók:
Utcafesztivál a Sirály előtt, jó zenével:
Kik laktak itt ezelőtt?