Síp utca 10.

A Dohány utcai zsinagóga melletti telket Kassowitz Hirsch Jakab bornagykereskedő – a zsinagóga építési bizottságának legmorcosabb tagja – már 1836–ban megvásárolta, de csak azt követően írathatta a nevére, hogy az 1840–es törvény lehetővé tette a zsidók ingatlanbirtoklását. Ezt követően építtette fel rá háromszintes U alakú lakóházát. A telek végében álló másik, Síp u. 10–re nyíló telkén 1866–ban építhette fel ugyanez a család a kétemeletes lakóházat, melyet idővel összenyitottak a Dohány utcai telekkel, hosszú átjáróházat alakítva ki ezáltal.

A Síp utcai épület építésze Wechselmann Ignác volt, aki a Dohány utcai zsinagóga építkezésén a bécsi Förster cég képviseletében az építésvezető szerepét töltötte be. A zsinagóga felavatását követően, 1863–ban Wechselmann egyetlen zsidóként tagja lett a pesti építő céhnek is. A századfordulóra meggazdagodott és feleségével, Neuschloss Zsófiával közösen tett alapítványt a Vakok Intézetének megalapítására. A Vakok Intézete az akkori város szélén, a Mexikói úton épült fel, tervezője Lajta Béla volt.

Az 1910–es évektől a Dohány utcai házban bérelt lakást Tolnai Simon, a Tolnai Világlapjának tulajdonosa és felelős szerkesztője. A szegény Friedmann fiúból a Magyarországon általa bevezetett bulvárlap csinált dúsgazdag embert. „Egy képes újságot akarok indítani. Olyant, aminő Magyarországon még nincsen. A mostani szépirodalmi lapok közül egyikhez sem fog hasonlítani és nem is az ő olvasópublikumukra pályázom. Hétről hétre olyan lapot adok majd előfizetőimnek, amely a hét eseményeit a lehető legváltozatosabb képekben ismerteti. Gondom lesz arra, hogy a női publikum megtalálja lapomban és kiadványaimban a maga nélkülözhetetlen szükségleteit, sőt még a gyermekek is érdeklődve forgathassák.”

1910–ben Tolnai Simon a szomszédos épületben nyomdát is alapított, ahol a sikeres lap mellett a lexikont, a világtörténelmet, és a Tolnai regénytár köteteit is nyomtatta. A zsidótörvények alapján Tolnai Simon vállalkozását 1941–ben elvették, majd 1944–ben őt magát családjával együtt Mauthausenbe deportálták és megölték. A háború után a kiadó és a nyomda Tolnai Simon életben maradt fiáé, Tolnai Lajosé lett. A Tolnai Világlapja az új rendszerben Dolgozók Világlapja néven jelent meg, 1946 és 1951 között. A kiadót és a nyomdát 1950–ben államosították és a szintén átszervezett Egyetemi Nyomdát költöztették a dohány utcai épületbe.

A Síp utca 10–es és a Dohány utca 10–es számú telkeken fekvő, átjáróházként összenyitott épületeket egy 2006–ban kiadott bontási engedély alapján leontották. A meghagyott utcafronti homlokzatok mögött hét és nyolcemeletes, a zsinagóga tornyánál is magasabb lakóházakat terveztek építeni, de a vállalkozás csődbement. 2011–re a pusztuló, omlásveszélyes homlokzatok mögötti hatalmas üres telket felverte a gaz.